Tábori lelkész a Nagyvárad-Réti szószéken

Mivel a tábori lelkészek egyben egyházuk felszentelt, önálló jogállású lelkészei, sokszor kapnak meghívást civil gyülekezetek istentiszteleti alkalmaira is. Amolyan összekötő szerepet is betöltenek ők a civil társadalom, az egyház, a gyülekeet és a hadsereg között.


A lelkészi kar vezetője Isten igéjét Ézsaiás próféta könyvéből olvasta: „Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad” (Ézs 60,2). Igehirdetésében elmondta, hogy „igaz volt ez a megállapítás, akkor és igaz ma is, mert a felolvasott igeszakasz az Istenben való megújulásról, a sötétségből való kiemelkedésről, a bármilyen fogság utáni újjászületésről szól. Arra kérte a jelenlévőket, vizsgálják meg szívüket, hisznek-e a megújulásban, a kiemelkedésben, az újjászületésben. Mert keseregni mindenki tud. Mert sötét jövőt festeni mindenki tud. Mert egymást hergelni mindenki tud.

De abban bízni, hogy fölöttünk ott ragyog az Úr és dicsősége meglátszik rajtunk, csak a hívő ember tud. Isten dicsősége biztosan eljön, mint amilyen biztosan felkel a nap és elhomályosítja a pislákoló gyertya fényét. Minden októberben hőseink és mártírjaink gondolatainkban újra és újra összeállnak néppé, nemzetté, úgy mint 56-ban a utcákon hömpölygő tömeg. Hősök ők valamennyien. A halál kockázatát vállaló hazaszeretetük fényes napként világít előttünk. Ebben a tudatban pedig ma élő utódok, joggal mondhatjuk el: „Bár sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölöttünk ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtunk.”