Rendszerüzenet
Az oldal üzemeltetője süti fájlokat (cookie) használ a GDPR rendelet szabályainak megfelelően, mely fájlok a látogató számítógépén tárolódnak.

Felderítő nap és megemlékezés tábori lelkészi szolgálattal

A katonai felderítők napja november 11-én, Márton napján van, a katolikus terminológia szerint Tours-i Márton a magyar felderítők védőszentje. Ezen a napon ünneplik a magyar felderítő katonák munkáját, akik a kitartást, állhatatosságot és intelligenciát igénylő információszerzésben jeleskednek. Idén ezt az ünnepnapot november 14-én tartották Debrecenben, a MH Bornemissza Gergely 2. Felderítő Ezred katonái.


Az ünneplés egy szomorú megemlékezéssel kezdődött: erre a napra készült el a 2025. augusztus 7-én, Sirok és Kékestető között végrehajtott kiképzési foglalkozáson, tragikus hirtelenséggel elhunyt D.D. felderítő szakaszvezető emlékműve, melyet az Ezred katonái saját maguk készítettek el. A megemlékezésen Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető református tábori lelkész és Szentesi Csaba alezredes, a HM KTP kiemelt görögkatolikus lelkésze szolgáltak.



Sajtos alezredes János evangéliuma 11. részének néhány versével emlékezett: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten. Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred! Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (21-26).


Ezt követően a felderítők – hagyományosan – menetet hajtottak végre a debreceni Megtestesülés római katolikus templomba. Itt Szentesi Csaba alezredes atya a Lukács evangéliuma 8,4-15, a magvető példázata alapján hirdette Isten igéjét.
Sajtos alezredes a 127. zsoltár néhány versével köszöntötte a felderítő katonákat: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget” (Zsolt 127,1-2). Köszöntőjében azt kérte a Mindenható Istentől, hogy áldja meg a Felderítő Ezred szolgálatát, a katonák, katonacsaládok életét, mindazokban a szakmai és családi szerepekben, amelyekben azt itt szolgálók megjelennek, az őket szerető Isten még „álmukban is adjon nekik eleget”.