Adventi gyertyagyújtás Veszprémben

A tábori lelkész a János 8,12-t olvasta fel az összegyülekezett katonák előtt: „Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”


Azt szoktuk mondani, hogy a világ sötétségben él. Ez közhelynek számít, de mégis valóság. Földi létezésünknek szomorú és tagadhatatlan valósága. Ahol bűn van, ott sötétség van. A bűn és a bűnös ember a sötétséget kedveli, mert a sötétség leple alatt bármit meg lehet tenni, a gonoszságot el lehet rejteni.
De nemcsak a bűn jut eszünkbe a sötétségről. Ahol sötétség van, ott rejtélyesség is van, homály van. Ez pedig az ismeretlenség és a bizonytalanság érzését ébreszti fel bennünk.
Mai igénk érdekessége az, hogy Jézus Krisztus szólal meg benne. Míg a karácsonyi igék általában Jézusról szólnak, itt maga Jézus nyilatkozik önmagáról: „Én vagyok a világ világossága”.
Az Én hangsúlyozása azt jelenti, hogy Ő és senki más. Ő a világ világossága. Rajta kívül nincsen más.  Ma azt üzeni nekünk, hogy Ő azért jött, hogy világosság legyen. Ez az Ő küldetése. Isten adta Őt ennek a világnak, hogy megtörje a sötétség hatalmát. Ez az Ő Atyától kapott megbízatása.
Jézus eljövetelének van egy jól meghatározott célja mégpedig: „hogy senki ne maradjon a sötétségben”. Ez Jézus ajánlata, Isten nagy szeretetének jele, de csak hittel lehet e lehetőséget megragadni. Hit nélkül lehetetlen a sötétségből kiszabadulni.
Hiszel-e Őbenne? Hiszed-e, hogy karácsonykor e kisgyermek azért született meg, hogy világosság áradjon életedbe? Ha igen, nem maradsz a sötétségben!