Egészen más

„Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, aki alázatos, és szamárháton ül, igavonó állat csikóján.” (Máté evangéliuma 21,5)

A kontrasztos történetek szépek. Gazdag lány, szegény fiú, kis csapat, nagy győzelem, vert helyzet, mégis diadal. Sok ilyet ismerünk a mesék-mondák világából, a sport, vagy éppen a történelem lapjairól. Mégis, Isten szeretetének pillanatai annyira hihetetlenek, hogy nem tud betelni velük az ember. Nem egy megható történet csupán: valami egészen más.

Világot teremt szava által a semmiből, hogy szeretetét kiárassza. Embert alkot a maga képmására, akit a bűn ellenére is gyermekeként szeret. Kiválaszt egy embert, néppé formál egy családot, minden kicsinyességük és sekélyességük ellenére országot ad övéinek.

Bár Örökkévaló, elmúló emberi testet ölt magára, hogy palota helyett istállóban szülessen. A gazdagok, szépek és befolyásosak helyett a vakot, a bénát, a kitagadottat szólítja meg, a sokat adományozók helyett a mindent odaadó kétfilléres özvegyasszonyt állítja példaképként. Lecsendesíti a háborgó tengert, kiűzi az ördögöket, reményt, életet, gyógyulást ad ott, ahol addig a félelem, a halál, a rettegés volt az úr. Bűnösökkel vállal közösséget, megszentelve azokat, akiket mások semmibe néztek.

Király, de szamárháton ülve vonul, bár hatalma lenne mennyei seregeket hívni, engedi, hogy fogságba ejtsék. Akié minden hatalom mennyen és földön, csöndesen áll a földi hatalom Pilátusa előtt, Akit megtagadnak, gúnyolnak, ütnek, imádkozik ellenségeiért. Akitől ember nem vehetné el az életet, mert nincs hatalma fölötte, önként mond le róla. Meghal, hogy nekünk, bűnösöknek életünk legyen. A kő a sírbolt bejáratánál mozdíthatatlannak tűnik, a sír mégis üres. Feltámadt, nincsen itt - legyőzetve győzött, amint megmondta. A világ elmúlik, de az Ő beszédei soha el nem múlnak.

Egy jelentéktelen provinciában íródik Isten és ember története, a megváltás története, az üdvösség története, hogy aztán az egész világot behálózza, átformálja, új életre hívja.

Kiválasztott, megszólított, megszentelt engem, tanítványnak hívott, hogy az életemnek értelme legyen. Megáldott, hogy érezzem jelenlétét, békességet adott, hogy bízzam Benne. Örök életet ajándékoz, hogy teljes életem legyen.

Ő, az Egészen Más, virágvasárnapon alázatosan, szamárháton ülve érkezett. A tömeg pálmaágakat lenget, hozsannát énekel, mit sem sejtve, hogy a következő napok megváltoztatják a világot. Nem úgy, ahogyan ők gondolják – de éppen úgy, ahogyan azt az Atya eltervezte.

(Bevezető kép: Pietro Lorenzetti: Jézus bevonulása Jeruzsálembe, részlet)