Élő Egyház – tábori lelkészek szolgálata a katonacsaládokért

Egy katonacsalád gyermeke részesült a keresztség sákramentumában a hódmezővásárhelyi helyőrségi templomban. Dudás Ferenc őrnagy, református tábori lelkész a Hós 2,21-22. alapján hirdette a keresztség evangéliumát: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat”.


Igehirdetésében arról szólt, hogy a keresztség szövetségében Isten bizalmi és szeretetteljes közösségre hívja az embert, a keresztség sákramentumában Isten és az ember közötti kapcsolat helyreállításának örvendezhetünk.


Az Istennel való közösségnek a helyrehozását, Izráel történetében mindig Isten kezdeményezte, természetfeletti módon. „És hiszem, hogy ez ma is így van – mondta – hiszen a katona édesapa egy kiképzéses gyakorlaton személyesen kérte gyermekük megkeresztelését. Meggyőződésem, hogy ez a szülői szándék nem csak úgy belülről fakadt, hanem az indíttatás felülről jött, a mennyei világból, a teremtő Istentől.”


Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész a Debreceni-Bánki Református Egyházközségben szolgált vendég igehirdetőként ezen a vasárnapon. Debrecen-Bánkkal már nagyon régóta jó kapcsolata van a Protestáns Tábori Lelkészi Szolgálatnak, az itt szolgáló tábori lelkész ebben a templomban szokta Isten áldását kérni a házasságkötésekre, itt kereszteli meg a katonacsaládok gyermekeit, aki közül sokan a helyi Református Oktatási Központ tanulói, akár bölcsődésként, óvodásként, alsós- vagy felső tagozatos iskolásként. 


A tábori lelkész igehirdetésében a mai napra rendelt újszövetségi igeszakasz, a Római levél 8,19. alapján hirdette Isten Igéjét: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” Prédikációjában arról beszélt, hogy amikor az apostol a teremtett világ sóhajtozásáról beszél, akkor nem egy költői képet használ, hanem a valóság mély tapasztalatát fogalmazza meg. Ma olyan korban élünk, amely a maga eredményeire méltán lehet büszke: a tudomány, a technika, a medicina, a kommunikáció fejlődése mind-mind azt mutatja, hogy hatalmas képességekkel rendelkezik az ember. Mégis, minél inkább növekszik az ember hatalma a világ felett, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy nem ura önmagának. „A kérdés az – mondta igehirdetésében - hogy mit lát ebben a sóhajtozó világban az egyház, és mit lát a világ az egyházban? Az Anyaszentegyháznak az a küldetése a sóhajtozó világban, hogy a Krisztusra mutasson. A világ nem egy intézményt vár, hanem Krisztust, a személyes szabadítót, a választ a sóhajtozásokra, és ha az egyház nem Krisztust jeleníti meg, akkor nem ad választ a világ sóhajtozására.”