Hősi halott bajtársaikra emlékeztek a 39-es lövészek

A tizenöt évvel ezelőtti napot egyetlen magyar katona sem felejti. A 39-es Lövészzászlóalj minden évben megáll néhány percre, s megemlékezik a 2011. május 17-én elhunyt bajtársairól.


A megemlékezés az alakuló téren egy sorakozóval kezdődött, ahol az egykori kontingens tagjai közül jelen levő V.P. főtörzsőrmester ismertette az elhunytak szolgálati életútját, majd egyperces vigyázzállással tisztelegtek az emlékük előtt.

A debreceni Hősök Temetőjében elhelyezett emléktábla előtt Sajtos Szilárd alezredes, kiemelt vezető tábori lelkész – aki az afganisztáni kontingens tábori lelkésze volt 2011-ben – az 5Móz 32,7. alapján emlékezett: „Emlékezz az ősidőkre, gondold csak át az előző nemzedékek éveit! Kérdezd meg atyádat, ő majd elbeszéli, a közötted élő véneket, ők majd igazolják”.


Igehirdetésében arról szólt, hogy 2011. februárjában úgy indult el a kontingens a műveleti területre, hogy február 3-án a zászlóalj megkapta a 39-es hadrendi számot, és a dicsőséges sárga zászlót. Akkor még senki nem sejtette, hogy az örömöt néhány hónap múlva a gyász fogja felváltani. „Afganisztán nehéz hely volt – mondta – mi, akik ott szolgáltunk, sohasem felejtjük. És nem felejtjük a bajtársainkat sem, akikkel együtt indultunk el az útra, de május 17-én ez a közös út szétvált: ők elhunytak, mi hazajöttünk. Sokan elmentek azóta közülünk, leszereltek, s nagyon sokan jöttek is ehhez a lövészzászlóaljhoz. Kötelessége a 39. Zászlóaljnak, hogy emlékezzen az elhunyt bajtársakra, hiszen ők is tagjai maradnak örökké a magyar honvédek népes családjának. Emlékezésünk mellett egyedüli reményünk a Krisztusba vetett bizalmunk: Krisztus feltámadása alapján mi magunk is feltámadunk egykoron, s egyszer újra együtt áll majd az egész kontingens, teljes létszámmal a Seregek Ura előtt.”