Örömben élve

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! (Fil 4,4)

A filippi gyülekezetnek írt levél írásakor Pál börtönben van, az evangélium terjesztése miatt. A kiemelt igeszakaszt a cellájából írja szeretett gyülekezetének. Figyelemre méltó, hogy nem egy keserű hangvételű levéllel van dolgunk, hogy milyen sanyarú a sorsa, és mennyire el van keseredve. Pál egyáltalán nem igy fogalmaz. A filippi levél egy reményteljes egy reményt adó üzenet, bár rabként, de mégis lélekben felszabadult, szabad ember levele a rácsok mögül. Pált abban, hogy Isten közösségében szabadon és örömmel létezzen, nem tudják akadályozni. Pál lelke szabadon és akadálymentesen lélegzi be Szentlélek Isten éltető erejét. A fentiek alapján úgy gondolom, el tudjuk mondani, hogy életünk rácsait nem fémből kovácsolják. Életünk rácsai nem úgy néznek ki, hogy körbe zárnak bennünket és meggátolnak abban, hogy mozogjunk. Ha kap valaki egy másfélszer másfél méteres cellát abban is lehet szabad. Szabad az elesettségtől, a szomorúságtól. És valaki megkaphatja az egész világot játszóterének, mégis lehet rácsok között. Saját életünk rácsait legtöbbször mi magunk kovácsoljuk. Életünk rácsai az előítéletek, a frusztrációk, a fájdalom a félelem, a csalódottság és a többi. Azok , amik bekorlátozzák azt, hogy mit teszünk, mit gondolunk, hogyan élünk. Ezek azok, amik egyre kisebb helyre szorítanak minket, mind addig amig meg nem folyatnak. Lehetünk szabadon sétáló emberek, magunk által alkotott rácsok mögött, vagy lehetünk szabad emberek akkor is, ha korlátozzák az életterünket.


Pál levelének állandó kisérő motívuma az öröm, mert az aggódó és szorongó Pált felszabadította az a felfedezés, hogy minden életeseménye mögött ott van az Isten szeretete és a Szentlélek vezetése. És amint ezt megtapasztalja, amint azokat a falakat lebontja, amik a látásában akadályozzák, akkor a depresszív reménytelenségből lesz egy sugárzó másokat is megmozgató öröm, mert a Lélek a boldogság tudományával ajándékozza meg azokat, akik Krisztusban élnek. Törekedjünk arra, hogy az aggódásunkat, a szorongásunkat, a szürke lelki függönyeinket széthúzzuk és felfedezzük az életünkben Isten gondviselő szeretetét, hogy általa másokat is örömre és szeretetben való együtt élésre tudjunk buzdítani Isten akarata szerint.