Hősök napja Jászberényben, tábori lelkész szolgálatával

A tábori lelkész arról beszélt, hogy „hőseink példaértékű hitéből, hazaszeretetéből meríthetünk erőt és bátorságot a jelen és a jövő kihívásaihoz. Emlékük adjon erőt és indíttatást, hogy tudásunkkal, szeretetünkkel mindig arra törekedjünk, hogy építsük és ne romboljuk közösségünket, nemzetünket. Engedjétek meg, hogy Ipolya Arnold egykori nagyváradi püspök szavait idézzem: Őrizzük, tehát gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal üresebb legyen a múltunk, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő.”


Az ünnepség zárásaként Dudás őrnagy imádságában kért áldást az emlékező közösségre: „Kegyelmes Istenünk! Hálás szívvel állunk meg most szent színed előtt, hogy megáldottad nemzetünket példaértékű katonákkal, akiknek az emléke a múlt történelméből ragyog ránk jelenünkbe, hogy a hétköznapi küzdelmeinkben rávilágítson azokra az erényekre, amik nélkül nincs becsületes helytállás ebben a sokszor becstelen világban.


Teremtő Istenünk! Te azt tanítottad, hogy senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is és milyen ragyogóan tükröződik ez az önfeláldozó szeretet honvédő elődeink életéből. Te tudod jól Istenünk, hogy akikre ma emlékezünk sokszor reménytelen helyzetekben, embertelen körülmények között harcoltak, úgy hogy tudták, sejthették, hogy küzdelmükért nem jár győzelmi koszorú. Köszönjük, hogy katona elődeink áldozatkész életükre visszatekintve nem csak emlékezésre hívsz, hanem tanitani is akarsz minket. Nem a rombolásra, nem a háborúskodásra, hanem arra, hogy hétköznapi emberből a hétköznapokban való bátor helytállással válhatunk hősökké, mint Krisztus jó vitézei. Kérünk Téged, hogy amire elhívtál minket ebben az életben, azt Neked engedelmeskedve a Te szeretet parancsodnak alávetve teljesítjük. Igy kérünk téged áld meg az emlékezőket, most és mindörökké. Ámen.”